Trinidad ajtaja: ha a cipője mesélni tudna…

Mit érezhet a férfi, aki ott ül közvetlenül a tér mellett, amely világszerte arról ismert, hogy a 17-18. században rabszolgapiac helyszíne volt? Élére vasalt nadrágban, szivarral a szájában olyan erős karakter, ami számomra egyszemélyben megtestesíti Kubát. Csak ült boldogan és mosolyogva engedte, hogy fotókat készítsek róla.

Nem vesz tudomást sem a melegről, sem az őt fotózó tömegekről - csak élvezi az életet, és megéli a pillanatot. Pontosan azt csinálja, amiről a mindennapok során hajlamosak vagyunk megfeledkezni.

Élvezettel szivarozik és úgy nézi a turistákat, ahogyan a titokzatos utazók őt fürkészik. Vajon hány különféle embert láthatott már anélkül, hogy elmozdult volna a tér mellől? És milyen élményeket szerzett a kubai forradalom alatt?

Bárcsak egyetlen percig az ő szemén át láthatnám a világot! Mi, színészek minden színdarabbal adni szeretnénk az embereknek. Akkor, ott, aznap ez a férfi adott nekem az ő színpadán: egy őszinte részletet az életéből. Kaptam egy ablakot, amin keresztül az ő saját világába nézhettem be. Anélkül, hogy megtudtam volna, mit érez, úgy éreztem, én is ugyanazt érzem.